Camino blognak indult, de énblog lett belőle

2012 júliusában indulok a Camino del Norte-ra. Egy éve már gyalogszerrel végigjártam a Francia utat, idén blog formájában is megírom tapasztalataimat az északi útról. Elsősorban praktikus infókat fogok közölni, de elképzelhetőek majd spirituálisan szerzett tapasztalatok átadása is. Azt még nem tudom, hogy az Út során is fogok-e írni.

Friss topikok

Címkék

2012 (1) camino (1) del (1) északi (1) út (1) Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Újra itt van

2013.07.16. 19:17 A. Dalton

Visszaolvastam az előző, félévet áttekintő bejegyzést, hát elég szomorú érzés olvasni ezt, mert egy nagyon elkámpicsorodott blogírót láthatunk magunk előtt. Pont fél éve történt az előző eset, azóta voltak jobbak és rosszabb időszakok is. Nagyon nehéz folytatni a blogot egy ennyire őszinte vallomás után, mert trúnak lenni, a legbelső igazat, vagy igaznak vélt érzéseket nehéz kiönteni a világra, mert ezzel magunkon hagyunk támadási felületet. Aki ezt olvassa és még ismer is engem (az jó lenne, ha jelezné ;) ) az valszeg kikerekedett szemekkel olvassa, egy teljesen más embert lát maga előtt, vagy adott esetben jobban megért. Ezeket a bejegyzéseket elsősorban magamnak írom, nem is elsősorban az emlékezés miatt, mert ezek a történetek nem éppen felemelőek. 

Szóval, félév telt el az előző sztori óta és most nyitok egy újat. Ez talán kevésbé szánalmas, mint az előző, és nem is visz annyira mélyre, de azért nem kellemes eset. Az előző sztori januárban ért véget, vizsgaidőszak kellős közepén, nem is sikerült minden vizsgám, többek között emiatt, és eléggé low-on voltam. Jött a tavaszi félév, februárban szülinap, ami egész jó volt, egy csajjal "összejöttem", de végül nem lett belőle semmi, ez a csaj nevezzük D-nek, még visszatér. többek között azért, mert nem bíztam magamban és a szokásos balfaszságom miatt is, de ezen felül persze két ember kell mindenhez. Szóval ez lefolyt két hét alatt, aztán jött a nagy büdös semmi. de tényleg nem történt semmi, még csajozni sem volt kedvem, alkalmam, nihil közeli állapot, mint általában korábban, már megszoktam, úgyhogy különösebben nem vert földhöz. majd közeledett a nyár és a formám is javult, jó részegen összejöttem egy csajjal, de telszámcserén kívül nem történt sokminden. Nevezzük K1-nek, ő még visszatér a sztoriba. Ez az este kellett, kicsit feltöltött, még kapható vagyok stb. aztán történt, hogy két haverbnőm is ment ki amerikába dolgozni, az egyik 30x éves a másik 20, előző elég komoly állást kapott, utóbbi gyerektáboroztatós kalandot. Utóbbira elmentem, a csajjal barátnők D-vel, tudtam, hogy ő is jön, gondoltam akár lehet egy görbe este is. Végül bejött a képbe K2, aki egy hú minek tűnt vajon? inkább prédának, mint jónőnek :) hamar kiderült, hogy D-nek faszija van, ezután már nem is beszéltem vele, kétszínű módon. Szoval K2-vel kezdtem diskurálni, akiről kiderült, h egy idős velem, értelmes, van humora, tehát jó társaság volt az este folyamán. Szóval ment a csevely, kicsit furcsán reagált le egy két dolgot, de alapvetően nem volt problem. Amin meglepődtem, hogy átlátott a szitán egyből, nem lehetett nála bullshitelni, úgy látott, mintha ismerne, és egy-két dolog még magamról is azon az estén tudatosult bennem. Ezt azóta is köszönök. Főleg hibákat látott, de talán ez a helyzet miatt volt, mert világosan szemlélve én jobb vagyok azon a külső kinézeti skálán mint amilyen ő csajban. de ez csak fikció. sosem tudom meg mit gondolt. Aztán ahogy folyt az este, próbáltam kicsit nyomulni, amit nagyjából hagyott is, de nem próbáltam megcsókolni meg ilyenek, mert azért annyira nem jöttünk össze, de egy jó alapot talán leraktam. De, azért volt vészes mert én halálra izgultam magam, remegtem basszus, pedig még ittas is voltam, próbáltam leplezni, sötét is volt, de azért ez beteges egy kicsit. Na szóval azzal vált el, hogy majd akkor találkozunk ha havercsaj visszajön amcsiból, de egy fb cserét ledealeltünk. Aznap estére örültem azért, mert legalább nővel beszéltem, de nem vártam sokat, eléggé hárítós csajnak tűnt a lány. 2napra rá bejelöltem, írtam egy közepesen hosszú vicces üzit, amire kaptam egy 1soros választ, ami nálam már bőven elég a visszavonuláshoz. El is könyveltem, h akkor ez ennyi, nem kell erőltetni, de azért teltek a napok és néha eszembe jutott, h mi lenne ha. Aztán 4napra rámírt és cseteltünk egy jót, majd köv héten lebeszéltünk egy koncertet utána 1-2 hétre, tehát alakulgatott vmi. Próbáltam nem belelovallni magam a dologba, az előzőn tanulva. A csetelés alapján "adjá"-nak minősíthető volt a csaj, és úgy éreztem én is jó vagyok nála. Csak közben két dolog jött közbe. Egy, vizsgaidőszak, ami nálam a görcsösség szinonímája, nem éreztem formában magam, és kevéske önbizalmammal nem nagyon akartam randizni, vártam a megfelelő pillanatra. Kettő, amikor tuti jó voltam nála, akkor valahogy bizonytalan lettem, hogy kell ez nekem egyáltalán? Úgyhogy fatökű hülyegyerek énem győzött és ezzel azt értem el, hogy a lány nem várt és elkönyvelt havernak. Néha voltak utána fellángolások, de vagy rossz volt a helyzetkihasználás, vagy fasztudja. Telt az idő júni közepére már nagyban felhagytam racionális énemmel és elindultam a felhők közé. Tervezgettem, hogy majd mit csinálunk, merre megyünk stb. áááá, tudom, nagyon rossz, de ilyen vagyok. kialakítottam egy képet róla, és azt babusgattam, fejlesztettem a kis belső világomban. Ezt nagyon rossz leírni, de meg kell tenni. Szerelmes lettem bele... ezt magamnak sem vallom be szívesen mert annyira gáz, de megtörtént. Egyszer találkoztam vele, amikor megismertem, utána másfél hónapig csak egy oldalról készült képet láttam róla, élőben egyszer nem találkoztunk és én meg szerelmes lettem. Hogy is hívják ezt a típust? tudom, hogy ilyen vagyok és küzdök ellene, de az esetek látható többségében nem megy. Anyuci kicsi fia, aki szeretethiányos, álomvilágban él és egyedül van mint az ujjam. Próbálom megkeményíteni a szívem, de ez hosszú folyamat és még sokat kell tanulnom, főleg lányoktól, hogy elérjem azt a pontot amikor tudom kezelni az érzéseimet és nem visz el a képzelet, és a földön tudok ragadni. A másik oldal pedig, hogy pont a csajok teszik ezt a fiúkkal, hogy legyenek ridegek és keményszívűek, azaz gecik, mert ez kell nekik. Ezt ganxsta kurva jól megfogalmazta még anno. "A nők a szemeteket szeretik izgatja őket ha a pali kibaszik velük..."
szóval nekem kellett egy múzsa, akinek az elérése érdekében edzem magam, tanulok, dolgozok, fejlesztem a képességeimet, hogy majd elkápráztassam, egyedül, magam miatt elég kevéske vagyok. Ezt tettem az előző 1,5 hónapban, kergettem egy ábrándot, amikor az illető hölgyemény már rég túljutott azon, hogy az érdeklődésében benne legyek. Ez fáj, de remélem nem csináltam teljesen hülyét magamból. Időt szántam rá, volt, hogy nem tanultam, mert rajta járt az eszem, tegnap este is róla álmodtam, napközben szinte állandóan eszembe jut, ha üresjárat van. Kész, ez már orvosi eset :) De ma végre kimondta, hogy vége. A következő sorokban megpróbálom megfogalmazni, hogy én miért nem lépek ki ilyen esetekben, pedig számtalan alkalom volt, amikor tisztán érződött, hogy ez nem fog menni a túlsó fél részéről. 

A bejegyzés trackback címe:

https://caminante.blog.hu/api/trackback/id/tr45413703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása