Sziasztok A.Dalton vagyok. Ha akarnám, mondhatnám azt magamról, hogy tapasztalt blogger vagyok, mivel 2 blogot is indítottam, azonban csak az egyik aktív jelenleg is (igaz ritkán kap új bejegyzést), viszont lassan 3 éve indítottam és sikerült pár jó kalandot megélnem általa, illetve van egy kis törzsmag közönsége. Ez a U2blog amit itt érhetsz el: U2010BLOG
Ezt a blogot annak apropóján írom, hogy idén (2012) nyarán nekivágok a Camino Del Norte-nak, a Santiago de Compostella felé vezető zarándokút észak-spanyolországi ágának, ami közel olyan hosszú, mint az egyre népszerűbb Camino Francés - itthon simán csak Camino-nak hívják - amin tavaly gyalogoltam, az idei utamat viszont jóval kevesebben járják, a terep változatossága miatt nehezebb is, és a szállások száma is kevesebb. Az útról bővebben majd később.
Miért is hoztam létre ezt a blogot? Nem azért, hogy ne aggódjanak az otthoniak, nem veszek el, hanem hogy az első indulók megtudják, mire figyeljenek oda és mit adhat egy ilyen út a zarándoknak. Az ismerőseim közül valószínűleg senki nem fog tudni erről a blogról, aki meg rájön a szerző kilétére, az pedig a helyén tudja kezelni a dolgot. A másik ok a szervezhetőség, én speciel szeretem megtervezni a következő napi etapot, nagyjából tudni akarom a következő albergue lehetőségeit, hogy ne 30km után érjenek meglepetések, így kiküszöbőlhetőek a nem várt kényelmetlen helyzetek nagy része. Tavaly Santiago-ban a francia út végén volt még közel 2 hetem a repülőm indulásáig. Már a zarándoklat közben is vonzott az Északi út misztikussága, és a legtöbben akik jártak már arra csupa kalandos történetet meséltek. A Francés zarándok autópályára hasonlító rohanása sokakat visszavetett a spirituális út keresésében. Ez a Nortén kevésbé érezhető, mivel naponta 20 zarándoknál több hely nincs az aktuális albergue-ben. Sőt napközben sem biztos, hogy találkozol akár egy árva lélekkel is (a tengerparti részekre ez nem igaz). Tehát a gondolat már ott, tavaly nyáron megfogant a fejemben, meg is vettem Santiago-ban a Cordula Rabe híres piros útikönyvének Camino de Norte-ra írt változatát német nyelven. Utóbbi azért lényeges mert egy büdös szót nem tudok németül. Tehát amikor megvettem a könyvet komolyan gondolkodtam azon, hogy még a maradék egy hétben a Finsterre és Muxia után belevágok a Norte egy szakaszába. Néztem a buszmenetrendeket, vonatot, végül egy holland apóka meggyőzött, hogy miért nem választom a Primitivót, az egy kicsivel több, mint egy hétig tart és így nem kell félbeszakítanom a hosszú északi utat. Amúgy a Camino Primitivo a Norte egyik mellékága, elég nehéz hegyvidéki területen érkezik Melide-be, ahol csatlakozik a zarándokok tömegét szállító Francés-ba. Idén az egyik nagy kérdés lesz, hogy lemenjek-e a Primitivon, vagy folytassam a tengerparton az utamat tovább, ami majd Pedrouzo-nál, 20km-re Santiagotól csatlakozik bele a főútba. Eredeti tervem az utóbbi, de az úton bármi megtörténhet és ha a helyzet úgy adja akkor megyek a Primitívón még egyszer. A másik célom az úttal kapcsolatban, hogy a tavaly az úton megismert "szerelmem" (elmúlt) számára írt üzenetet felkutassam a 16. km kő környékén. Írtam neki egy kis üzenetet még tavaly, kíváncsi vagyok mennyire bírta ki az eső áztató munkáját az utóbbi egy évben. Egyébként olvasta ő is, nagyon örült neki és összejött a találka az adott helyen az adott időpontban.
Szóval a múlt héten elkezdtem fordítani a német könyvet a Google Translator segítségével és meglepően jól haladok, és még értelmes szövegeket is sikerült lefordítani. Egyébként magát az út leírását nem fordítom le (rengeteg idő lenne), hanem a szakaszok legfontosabb tudnivalóit (szakasz, tájkép, jegyzetek) és az alberguekhez vezető leírást, valamint azok tulajdonságait. Ezen kívül még a látnivalókat és azok történetét jellemzését fordítom le (amelyek a sárga keretes részben vannak). Az alberguek infói nagyon is fontosak, mert az interneten elég hiányosak az adatok, sokszor csak cím van megadva hozzájuk, az odavezető út pedig nincs. Persze a legtöbb esetben simán odavezetnek a nyilak, de jó ha van az embernek egy mankója, ill. a tudat, hogy bármikor kisegítheti önmagát. A tervem napi egy szakasz lefordítása, ez a jobb napokon másfél a kevésbé jobb napokon 0 szakaszt jelent. Mai penzum az ötödik szakasz, Zenarruza - Gernika szakasz fordítása. Piszkosul élvezem, szinte átélem a szakaszt ezzel a munkával, látom magam előtt az Iglesia-k képeit. Ez amúgy nem fog elvenni semmit majd az ottani élvezetből, hiszen ennyi látnivalót nem fog az ember megjegyezni, sőt egy idő után a sok templomtól az ember megcsömörlik, ez saját tapasztalat, és csak az igazán nagy dolgok fogják lenyűgözni, vagy éppen valamilyen teljesen más tapasztalás.
